Tanévnyitó igazgatói köszöntő a 2026/2027-es tanévre

Egy új tanév kezdete mindig egy kicsit olyan, mint egy új fejezet egy könyvben. Az előző fejezetet már lezártuk: magunk mögött hagytuk a tanulás, a sikerek, a kihívások, a közös programok és élmények sokaságát. Most pedig kinyitjuk az új fejezetet, amely még tele van lehetőségekkel.

A nyári szünet után ismét megtelik élettel az iskola. Újra hallani fogjuk a folyosókon a beszélgetéseiteket, a nevetéseteket, a tantermekből kiszűrődő hangokat. Az iskola azonban nem csupán a tanulás helye. Itt barátságok születnek, közös élményeket gyűjtünk, megtanulunk együtt dolgozni, segíteni egymásnak, örülni a másik sikerének, és akkor is kitartani, amikor valami elsőre nem sikerül.

Egy gyermek iskolai évei alatt sokszor elhangzik, hogy az iskola és a család együtt neveli a gyermeket. Én ennél egy kicsit tovább mennék: nemcsak együtt nevelünk, hanem együtt vagyunk felelősek azért a közegért, amelyben a gyermekeink fejlődnek. Ehhez pedig valamire mindennél nagyobb szükségünk van: bizalomra.

Arra, hogy a szülő bízzon a pedagógusban, a pedagógus pedig bízzon a szülőben. Arra, hogy ha kérdés, probléma vagy nézetkülönbség merül fel, akkor ne egymással szemben, hanem egymás mellett állva, a gyermek érdekeit szem előtt tartva keressük a megoldást. Mert amikor a gyermek azt érzi, hogy a szülei és a tanárai egy irányba húznak, akkor biztonságban van. És ebből a biztonságból tud igazán fejlődni.

Egy iskola eredményeit sokféleképpen lehet mérni. Lehet számokkal, versenyeredményekkel, továbbtanulási mutatókkal. De én hiszem, hogy egy iskola igazi ereje ennél többen rejlik: abban, hogy milyen közösséget tudunk teremteni, számíthatunk-e egymásra, egy nehéz helyzetben tudunk-e segítséget kérni és adni, és tudunk-e együtt örülni egymás sikereinek.

A pedagóguspálya sokszor komoly kihívások elé állít bennünket. Nap mint nap új helyzetekkel találkozunk, alkalmazkodunk, tervezünk, szervezünk, tanítunk, nevelünk, és közben nekünk is szükségünk van arra, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül. Éppen ezért szeretném, ha az előttünk álló tanévben is erősítenénk azt, ami már eddig is sokszor bizonyította az értékét: a kölcsönös bizalmat, az egymás iránti tiszteletet és a támogató együttműködést.

Nézzetek körül! Ma már ti is ennek az iskolának a diákjai vagytok. Talán egy kicsit izgultok, talán kíváncsiak vagytok, vajon mi vár rátok, milyen lesz az első tanítási nap, milyen lesz az új tanító néni, és vajon sikerül-e majd minden, amit az iskolában tanulni fogtok.

Szeretnék nektek valamit elárulni: nem kell még mindent tudnotok.

Nem baj, ha valami elsőre nehéz lesz. Nem baj, ha néha eltévesztitek a betűt, nem sikerül szépen leírni egy számot, vagy nem tudjátok rögtön a választ. Az iskola éppen azért van, hogy itt napról napra egyre több mindent megtanuljatok. Lesz itt sok-sok új betű és szám, könyvek, füzetek, érdekes feladatok, játékok, kirándulások, ünnepek és közös élmények. Lesznek új barátaitok, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok olyan emléket szereztek majd, amelyekre még felnőttként is szeretettel fogtok visszagondolni.

És ha valamitől megijednétek, ha valami nem sikerül, vagy egyszerűen csak hiányzik anya és apa, ne féljetek szólni! Mindig lesz itt valaki, aki meghallgat benneteket, segít nektek, és vigyáz rátok.

Dolgozzunk úgy, hogy a gyerekek érezzék: van egy hely, ahol számítanak, ahol hisznek bennük, ahol mernek kérdezni, hibázni, újrakezdeni és álmodni.

Kívánok valamennyi tanulónknak sok örömet, kíváncsiságot, kitartást és sikerélményt, a szülőknek türelmet, bizalmat és sok büszke pillanatot, kollégáimnak pedig erőt, szakmai sikereket, megbecsülést és jókedvet az előttünk álló tanévhez!

És kívánom, hogy amikor majd júniusban lezárjuk ezt az új fejezetet, valamennyien úgy érezhessük: jó volt együtt dolgozni, jó volt egymásra számítani, és együtt ismét többre voltunk képesek.